Kiválasztva 0 szolgáltató - Ajánlatkérés Ajánlatkérés a kiválasztottaktól

Csoportos ajánlatkéréshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Facebook Google

Regisztráció

Regisztráció Facebook Google

Csoportos ajánlatkéréshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Facebook Google

Regisztráció

Regisztráció Facebook Google

Csoportos ajánlatkéréshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Facebook Google

Regisztráció

Regisztráció Facebook Google

Csoportos ajánlatkéréshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Facebook Google

Regisztráció

Regisztráció Facebook Google

Csoportos ajánlatkéréshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Facebook Google

Regisztráció

Regisztráció Facebook Google

Csoportos ajánlatkéréshez kérjük jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Facebook Google

Regisztráció

Regisztráció Facebook Google

Rendezvényszervezés anno


Kossuth Lajost a reformpolitikust, az 1848-49-es államférfit, majd emigráns politikust minden magyar ember ismeri. Azt talán kevesen tudják róla, hogy rendezvényszervezőként is megállta a helyét.

A polgári haladás érdekében a reformkor jellemzője volt, hogy a hazafiak egyletekbe tömörültek. Újságírói tevékenységén túl Kossuth meghatározó alakja volt az egyesületi mozgalomnak. Kiemelkedő szerepe volt a Kossuth által szorgalmazott Iparegyesületnek, amely 1841-ben jött létre, és a nemzeti ipar fellendüléséért küzdött. A kor európai mintáit követve kívánt képezni a kézműveseket, a legcélravezetőbbnek pedig egy olcsó folyóirat kiadását és iparkiállítások megszervezését vélte. Megjelent az Ipartestületek újságja, a Hetilap, majd Kossuth szervezésével. A gazdasági önállóság előmozdítására vezette 1842-ben az első hazai Iparműkiállítás megszervezéséhez. Magyarországon a reformkorban fogalmazódott meg, hogy az „iparműkiállítás” kiváló eszköz „a magyar áruk piacra segítése, a hazai gazdaság, a magyar gazdasági élet önállóságának, az osztrák termeléssel szembeni versenyképesség megteremtése” céljából.

Kossuth Lajos »Jelentés az első magyar iparmükiállításról 1842. « (Ez a címe azon 76 oldalra terjedő tanulmánynak, melyben Kossuth Lajos számot ad a kiállítás sikeréről, összeállítja honi iparunk statisztikai adatait, lelkesülve nyilatkozik az ébredezésben levő magyar iparról, a kiállítóknak elismerést fejez ki, a kezdő iparosokat újabb törekvésre buzdítja, tett erőre serkenti.) „A’ magyar iparegyesület a’ létesülés nehézségeiből lassankint kibontakozva, csupán az 1842-ki tavaszszal jött olly állapotba, hogy ezen évi junius 4-kén tartott közgyűlésében, elnökét ’s igazgatőválasztmányát, melly az egyesület munkálati tervét erő ’s alkalom szerint végrehajtsa, megválaszthatá; és arról is határoztatott, hogy még azon évben augustusi pesti vásár alatt az igazgató választmány iparmükiállitást létesítsen, melly e’ nemben első leend Magyarországon. — Hogy az egyesület életének ’s gyakorlati működésének még ez évben jelét adandó, első lépésül az iparmükiállitást válaszsza, azt az egyesület egyik főczélja, a’ hazai müipar emelése, ’s azon tekintet is javasolá, hogy mindjárt legelső lépésénél magával a’ müiparral lehető legszélesb kiterjedésben érintkezésbe jővén, a’ müipar jelenlegi állapotának ismeretét ’s megismertetését lehetőleg megközelítse, miszerint ezen ismeret a’ további működésben alapul szolgálhasson ; annak, a’ mit már bírunk, méltánylására vezessen ; öntudatra, ’s önerőnk iránti bizodalomra ösztönözzön ; a’ már eddig is nyert eredmények uj kísérletekre, uj törekvésekre, uj erőfeszítésre buzdítsanak; ’s a’ honi müiparnak a’ nemzet elibe állított bárha csak töredékes képe, legközelebb az egész képnek felállítására utat készítsen; továbbá pedig azon iparágak meghonosítására is ingert adjon, mellyeknek elhanyagoltatását nagy részben annak is tulajdoníthatni, hogy a’ közönség mind ekkorig jóformán nem is tudta, mivel bírunk már, ‚s mik azon iparágak, mik eddigelé hazánkban hiányzanak. Ámde az idő rövid voltában olly akadály fekütt, melly miatt maga a’ kiállítás lehetsége is kétségessé lön; mert lehetetlen volt előre nem látni, ’s helyesnek is el nem ismerni az ellenvetést, hogy junius közepe ’s az augustusi pesti vásár közt sokkal csekélyebb időköz van, mintsem a’ honi iparmüvesek nagy része, mindennapi rendes foglatosságai mellett, még az iparműkiállitásra is valami jelesebbet készíthetne.” „Az aligazgató elnöklete alatt bizotmányt nevezett, melly a’ vállalatot intézze, ’s vezérelje ; ez a’ kiállítás közvetlen rendezésével Landerer Lajos választmányi tagot bízván meg, Emerling ur pedig a’ városi redoute-épület mellékteremeit ingyen minden bér nélkül megnyerni szerencsés lévén, legelső felszólítását hírlapok utján junius 16-án bocsátá közre. És az eredmény várakozást múlt, reményt haladott. — Két hónap múlva u. m. augustus 25-kén az első magyar iparmükiállitás megnyittaték, ’s a’ tárgybeküldés, ’s vele a’ közönség részvéte folyvást növekedvén, midőn september 21-kén bezáratnék, 213 iparmüves által beküldött 298 nemű mutatvánnyal, ’s ő cs. kir. főherczegsége, az ország nádora, ’s fönséges hitvese kegyelmes látogatásának magos szerencséjén kivül 14425 látogatókkal dicsekedhetett.”

A további iparkiállításokra nem kellett sokat várni, mivel 1843-ban megrendezésre került a második és 1845-ben a nádor engedélyének birtokában Kossuth, mint az Iparegylet aligazgatója a Nemzeti Múzeum épületébe hirdette meg a harmadik országos iparkiállítást.

„Őcs.kir.Főhercegsége, Országunk Nádora meg méltóztatván kegyelmesen engednie, hogy a legközelebbi iparműkiállítás a nemzeti múzeumben tartassék: hálánknak, amellyel Ő felségének a haza műipara iránt tartozunk, nyilvános kifejezése mellett, ezennel hivatalosan értesítjük az országban élő minden gyárnokot, mesterembert, iparművest, mikint a harmadik iparműkiállítást 1846-ban a nemzeti múzeumben rendezendjük...” – jelent meg az Ipartestület választmányának 1845. október 24-i döntéséről Csanády Ferenc jegyző felhívása a Hetilapban.

Kossuth Lajosnak döntő szerepe volt abban, hogy a harmadik iparműkiállítást a Nemzeti Múzeum épületében rendezzék meg. A Redout ahol az első két kiállítást rendezték – bérléséért túl magas bérlet díjat kért a tulajdonos, ezért Kossuth új kiállítóhelyet keresett. Tárgyalni kezdett Kubinyi Ágostonnal, a Nemzeti Múzeum igazgatójával, s együttesen kérték a nádor jóváhagyását.

A harmadik iparműkiállítás az egykori sajtó szerint szó szerint nagy sikert aratott. A Nemzeti Múzeum épületének 14 termében berendezett tárlatot maga a nádor nyitotta meg 1846. augusztus 11-én. „Az ünnepély egyszerű volt és csendes, mint egy polgári erény, lármátlan, mint a jótékonyság, szerény, mint e honban a nemzeti jogok követelése; de szívemelő, mint a haza előmenetele”. A harmadik iparműkiállításon 511 kiállító, pesti és vidéki mester illetve gyártulajdonos mutatta be remekeit. A gyáros remekmívű termékei között asztalosok, hangszerészek, kalaposok, szabók, gomkötők, ötvösök és fegyverművesek termékei szerepeltek. A látogatók Tárgyjegyzékkel a kezükben tekintették meg a kiállítást. A kiállított tárgyakat díjazták – „a bíráló bizottmány Kossuth Lajos elnökletével ülésezett, sőt Kossuth még „vezérutasítás”-t is adott a bírák számára a szempontrendszerről. – E szerint hétféle kitüntetést lehetett odaítélni, nyolcadikként pedig „az is kitüntetés volt már, ha valamely kiállítani szándékozott czikkely kiállíttani megengedett.” Nagy arany emlékpénzt kapott Fischer Móricz herendi porcelángyára. Valero Antal pesti selyemgyára, kis arany emlékpénzt nyert Kirner József fegyverműves és herceg Bretzenheim Ferdinánd porcelángyára.

Az ipartestületnek gondja volt arra is, hogy az induló vállalkozások, szerény sorsú mesterek anyagi helyzetén könnyítsen, mivel egy-egy kiállítandó műremek elkészítése gyakorta a „kenyérkereső munka rovására” ment, tehát áldozatot követelt az iparostól. E célból sorsjátékot hirdettek, amelynek húzása november 29-én volt a Nemzeti Múzeumban. Előzőleg az érdeklődik megtekinthették a tárgyakat.A sikeres, nagy tömegeket megmozgató, „hazafiúi érzelmű keblet emelő, nagyszerű jelenet létrehozásában, lebonyolításában a korszak szerint is oroszlánrésze volt Kossuth Lajosnak. „..Éjnapi munkásságával”, buzdító hangjával, „örökzöld koszorút tűzött halántéki köré” – áradozott a Társalkodó lap szerzője. Vahot Imre által szerkesztett Pesti ivat kritikusa így nyilatkozott: Őt „a leendő magyar művészet fénycsarnokában” azaz a Nemzeti Múzeumban megrendezett „epochalis kiállítás” meggyőzte arról, hogy „ a valódilag felvirágzott magyar iparnak szép és tartós jövője biztosítva van”. Ez pedig végső soron Kossuth Lajos érdeme. „Ha pedig egy tiszta keblű rendíthetetlen hűségű és lángeszű hazánkfiának éltető szelleme nem működik köztünk, akkor se pénz, se posztó, se véd – se iparegylet!
Most már tudjuk, hogy Kossuth Lajos nemcsak kiváló államférfi, de kiváló rendezvényszervező is volt!


Iratkozzon fel oldalunkra, ha érdeklik az aktuális, kedvezményes ajánlatok, kreatív rendezvényhelyszínek és élményprogramok!

Észrevétele van?

Kattintson ide