Esküvői ceremóniamester - Imiceremony

Szia, Imi vagyok. Ceremóniamester. És szeretem, ha mindenki jól érzi magát. 

2015 óta dolgozom ceremóniamesterként, de a mikrofon és a színpad már jóval korábban az életem része lett. Mondhatjuk úgy is, hogy mire mások rájöttek, hogy a mikrofonba beszélni felelősség, én már évek óta nem tudtam letenni.

Porondmesterként, műsorvezetőként és rádiós műsorvezetőként szereztem tapasztalatot, vezettem élő és felvételről készülő rádióműsort, valamint közel 1000 fős rendezvények lebonyolításában is részt vettem. Vagyis nem jövök zavarba attól, ha egyszerre száz ember néz rám – és attól sem, ha közülük kilencvenkilenc valami teljesen mást szeretne.

Elektronikus sajtó szakon szereztem diplomát, előtte pedig dráma tagozaton érettségiztem. Az érettségi után a Bárka Színház stúdiójának tagja lettem. Talán innen is hozom azt a szemléletet, hogy egy rendezvényen nem elég tudni, mikor kell megszólalni. Azt is tudni kell, mikor nem kell.

És ez egy esküvőn különösen fontos.

De mit csinál egy ceremóniamester?

Röviden: azt, amit nektek nem kell. 

Figyelek arra, hogy mikor mi történik, ki hova megy, mikor érkezik a vacsora, mikor jön a torta, mikor kezdődik a nyitótánc, hol van a fotós, és hogy a násznép lehetőleg ne egyszerre akarjon három különböző dolgot.

Ha valami csúszik, megoldjuk.

Ha valami változik, alkalmazkodunk.

És még bőven folytathatnám a sor...

Ha pedig minden tökéletesen megy, akkor szépen háttérbe húzódom, és hagyom, hogy a figyelem rátok irányuljon...

Mert szerintem egy jó ceremóniamester nem attól jó, hogy egész este ő beszél. Hanem attól, hogy akkor beszél, amikor kell – és akkor hallgat, amikor annak van ott az ideje.

Nem szeretnék az esküvőtök főszereplője lenni

Az a szerep már foglalt. 😊

A főszereplők ti vagytok.

Én azért vagyok ott, hogy nektek ne kelljen azon gondolkodnotok, hogy „Most mi következik?”, „Ki szól a DJ-nek?”, „Mikor jön a vacsora?”

Ezekből a kérdésekből már kaptam egyet-kettőt.

És pont ezért szeretem a munkámat.

Egy esküvő ugyanis nem színházi előadás. Nem kell minden másodpercét görcsösen megtervezni. Lesznek váratlan pillanatok, spontán poénok, meghatódás, nevetés, esetleg egy nagybácsi, aki a kelleténél jobban megbarátkozik a pálinkával.

Ez így van rendjén.

A feladatom az, hogy ezekből ne probléma legyen, hanem történet, amin még évek múlva is lehet nevetni.

A háttérben azért komoly munka folyik!

A lazaság nem azt jelenti, hogy nincs rendszer.

Éppen ellenkezőleg.

Kommunikációs szakemberként pontosan tudom, mennyire fontos az előzetes egyeztetés, a jó időzítés és az, hogy mindenki tudja, mikor és mi a dolga. Egy esküvőn pedig különösen fontos, hogy a párnak ne kelljen egyszerre menyasszonynak, vőlegénynek, szervezőnek, koordinátornak, problémamegoldónak és félállású rendezvényigazgatónak lennie.

Aznap inkább legyetek szerelmesek.

A többit bízzátok rám. 😉

A szolgáltatókkal együttműködve azon dolgozom, hogy a háttérben minden a helyére kerüljön, miközben ti abból minél kevesebbet érzékeltek.

Mert szerintem ez az egyik legnagyobb bók, amit egy ceremóniamester kaphat:

„Észre sem vettük, hogy bármi probléma lett volna.”

És milyen egy jó esküvő?

Pont olyan, amilyet ti szeretnétek.

Lehet elegáns.

Lehet laza.

Lehet romantikus.

Lehet hangos.

Lehet megható.

Lehet kicsit őrült.

Sőt, akár ezek egyszerre is.

Nincs kötelező recept arra, hogyan kell jól férjhez menni vagy megházasodni. Van viszont egy fontos szabály: ne mások esküvőjét próbáljátok megismételni.

Legyen a tiétek.

Én pedig abban segítek, hogy a napotok ne egy újabb „kötelező programokkal teli rendezvény” legyen, hanem egy olyan élmény, amit ti és a vendégeitek is jó szívvel emlegettek majd.

2015 óta rengeteg helyzetet láttam már, és egy dolgot biztosan megtanultam:

Esküvőn bármi megtörténhet.

A jó hír az, hogy általában minden megoldható.

A még jobb hír pedig az, hogy nem nektek kell megoldani.

Szóval ha szeretnétek egy olyan ceremóniamestert, aki tudja, mikor kell komolynak lenni, mikor lehet viccelni, mikor kell egy kicsit odalépni, és mikor kell egyszerűen csak hátralépni, akkor beszélgessünk.

Kávé, telefon, személyes találkozó – ahogy nektek kényelmes.

Meséljetek az elképzeléseitekről, én pedig elmondom, hogyan tudok segíteni.

Aztán ha működik a kémia, indulhat a közös munka.

Ti hozzátok a szerelmet, a családot és a barátokat.
Én hozom a mikrofont, a tapasztalatot!